Állatvédelem

• Blog oldal
• Archívum
• 

Kérlek, légy Te a gazdám!

Két hónapja jártam a Kóborka Egyesület lovasberényi állatmenhelyén. Hihetetlen élmény volt részt venni a menhely körüli teendőkben, miközben rengeteg, szeretetre éhes kutyus szaladgált körülöttem. A munka befejeztével persze maradt idő a szeretgetésre és a sétáltatásra is. S amilyen jól esett ez a kutyusoknak, olyan energiát tudtam belőle meríteni én is. Külön örömmel töltött el, hogy adománnyal is tudtam segíteni a menhely működését, úgy gondolom, hogy már nem használt törölközői, ágyneműi vagy éppen gumilabdái mindenkinek vannak otthon. Nem kell messzire mennünk, hogy tehessünk valamit a körülöttünk élő állatokért, látogasd meg Te is a Kóborka honlapját (www.koborka.hu), ha lehetőséged van rá, hozd el valamelyik törődésre vágyó, hontalan kutyust vagy önkéntes munkával segítsd a menhely elkötelezett és emberfeletti kitartást tanúsító dolgozóinak munkáját.

Filmajánló

Elpusztítjuk a Földet (Devour the Earth) Elgondolkodtató film az alábbi linken, Paul McCartney jól érthető, szép kiejtésével.20 perc, magyar felirat http://www.youtube.com/watch?v=t4l1yoiKp_I&feature=PlayList&p=D75F86DC853FDFF6&index=0&playnext=1 „A világ különleges és bonyolult, akárcsak a pók hálója. Ha megérinted egy fonalát, remegése végigfut az összes többi szálon. Mi nemcsak megérintjük a hálót, hanem bele is szakítunk.” Gerald Durrell „A természetben nincsenek sem jutalmak sem büntetések: következmények vannak.”  Robert Green Ingersoll „A Föld nem magától haldoklik, hanem lassan megölik. A gyilkosainak, pedig neve és címe van.” Utah Phillips „Az ember addig követel, míg a természet végül azt mondja, nincs már mit adnom neked.” Apocalypto c. film „Az ész az embernek nem azért adatott, hogy a természet felett uralkodjék, hanem, hogy azt követni s annak engedelmeskedni tanuljon.” Eötvös József „Azt hiszem, bolygónk immunrendszere igyekszik megszabadulni az embertől. És ezt is kell tennie.” Kurt Vonnegut „Haldokló föld, legyilkolt fák, fuldokló égbolt néz le ránk.
Minden csak pénz, papír és szám, és hullaszag a lépteink után,de ébrednünk kell, még nem késtünk el talán.” Anti Fitness Club  Ember, ébredj!

Karma

„Minden, amit az ember az állatokkal tesz, visszahat az emberre.” (Pitagorasz)

„Amíg léteznek vágóhidak, csatamezők is lesznek.” (Lev Tolsztoj)

 Individuális karma 

A szanszkrit karma szó szerinti jelentése „tett” vagy „cselekedet”(akció), egyidejűleg azonban „hatás, következmény” (visszahatás) jelentéssel is bír. A karma törvénye arra utal, hogy minden cselekedet ebben a világban rövid vagy hosszú távú következményeket okoz. Mivel ezen a világon minden ember folyamatosan cselekedeteket hajt végre, azaz „karmát” hoz létre, az akció-reakció (hatás-visszahatás) eme törvénye alá tartozik, mely mindenki számára, a maga cselekedeteinek (örömöt vagy szenvedést okozó) megfelelő jövőbeli (örömmel vagy szenvedéssel teli) következményeket határoz meg. Amikor egy személy karmajáról beszélünk, azokra az előre meghatározott reakciókra gondolunk tehát, melyek az illető szabad akaratából elkövetett korábbi cselekményeinek hatására (azok reakcióiként) következtek be.

A karma kauzáltörvénye nem csupán egy keleti teória; természeti törvény, mely ugyanolyan kikerülhetetlenül hat, mint az idő vagy a gravitáció törvénye. A karma-törvény a Bibliában is számos helyen említésre kerül. Például: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is.” (Gal 6:7) „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.” (Jézus hegyibeszéde Mát 7:1-2)

A köznyelvben is ismertek olyan szólások, melyek a hatás-visszahatás törvényszerűségére utalnak: „Amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten”, vagy „Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát”. Vagy ahogy a német költő Novalis (1772-1801) egyik pársorosában fogalmaz: „Nem én választom-e magam mind a sorsaimat már örök idők óta?”

Az isteni törvény értelmében tehát, minden akciót, melyet az ember végrehajt, követ egy annak megfelelő reakció, és jelen, illetve korábbi életeink valamennyi karmikus reakciójának összessége „hozza létre” a „sorsot”.

Az akció-reakció ezen törvénye nemcsak a fizikai (azaz az 1687-es klasszikus newtoni mechanika harmadik axiómája szerinti) területen, hanem az emberi tevékenység minden területén érvényes. Így kapjuk jó tetteinkért, azaz segítő és szeretettel teli tetteinkért, de azokért is, melyekkel fájdalmat és szenvedést okoztunk más élőlényeknek, előbb vagy utóbb az azoknak megfelelő karma-reakciókat, mégpedig individuálisan is, és kollektíven is, mint társadalom.

A karma-törvény megértésénél alapvető az a felismerés, hogy minden élőlény lélekkel rendelkezik, ez azt jelenti, azok nem egyszerűen „csak” halandó testek. A védikus szentírás, a Bhagavad-Gíta leírja, hogy a nem anyagi (spirituális) lélek a tudat forrása, mely a teljes testet áthatja és azt egyáltalán élővé, életképessé teszi. Amikor a lélek elhagyja, illetve el kell, hogy hagyja a testet, akkor beszélünk „halálról”. Egy lélek testének idő előtti elpusztítása, amiről az állatok megölése esetében szó van, az emberek számára olyan tett, ami nem marad következmények nélkül, mindenekelőtt, ha az embernek nem feltétlenül a túléléshez van szüksége erre a húsra.

Bár minden élőlényt lélek tölt el, az ember rendelkezik a tudatos döntés szabadságának különleges tulajdonságával. Ezzel a szabadsággal együtt egyidejűleg azonban a felelősséget is viseli mindazért, amit tesz, és cselekedeteiben ezzel a karma törvénye alatt áll. Ezért várható el az embertől, hogy megértse az élet magasabb alapelveit – mint például a karma törvényét és minden élőlény tiszteletének etikai parancsát –, valamint ezek szellemében cselekedjen, hiszen a „nem tudás”, valamint a „nem tudni akarás” nem véd meg a következményektől.  A vegetáriánusok nem ölnek szintúgy élőlényeket? 

A kérdés, hogy vajon a vegetáriánusok nem ölnek-e meg ugyancsak más élőlényeket, hogy táplálékhoz jussanak, nem minden alap nélküli; azonban először le kell szögezni, hogy a növényi táplálék nagy része nem igényli az érintett növény megölését. A gyümölcsöket, magvakat a fák gazdagon biztosítják anélkül, hogy elpusztulnának a gyümölcsszedéskor, a gabonafélék pedig már elhaltak és szárazak, amikor learatják őket; az ölés kérdése tehát csak néhány saláta és gumós zöldség esetében merülhet fel.

Másodszor pedig nyilvánvaló, hogy ez az ölés semmilyen szinten nem hasonlítható össze az állatok leölésével. Aki ebben kételkedik, az képzelje csak el, hogy vajon egy gyerek számára ugyanaz lenne-e egy répát kihúzni a földből, mint egy tehenet levágni? Harvey Diamond, a világhírű bestseller, a Fit for Life szerzője ebben az összefüggésben a következőt írja: „Tegyen csak egy almát és egy nyulat a gyerek kiságyába. Ha a nyulat megeszi és az almával játszik, akkor veszek önnek egy új autót.” Egy állat megölése és egy növény leszakítása között tehát határozott különbség van, amit érzelmileg is könnyen észlelhetünk.

Ha valaki eszik húst, és azzal az érvvel hozakodik elő, hogy a „vegetáriánusok szintén ölnek”, akkor ez esetben vagy süket mellébeszélésről van szó annak érdekében, hogy az illető saját húsevését igazolja, vagy nem következetes gondolkodásról. Hiszen ha valóban annyira szíven viselné a növények és állatok sorsát, akkor igazán le kellene mondania a húsevésről. Egy vegetáriánus jóval kevesebb szenvedést okoz, mint egy húsevő, mivel a vegetáriánusok nem vesznek részt állatok milliárdjainak szisztematikus kizsákmányolásában. Ráadásul a vegetáriánus táplálékhoz sokkal kevesebb növényre van szükség, mint a „hústermeléshez”.

Vitathatatlan, hogy itt a Földön végső soron lehetetlen az erőszak és az „ölés” minden formájának elkerülése. Azonban mégis óriási a különbség egyrészt a nem szándékos ölés – mint amilyen például egy hangyára való véletlen rálépés – és bizonyos növények vegetáriánus táplálkozásból fakadó „szükségszerű megölése”, másrészt az állatok kitervelt, felesleges és teremtésellenes levágása között. Természetesen magától értetődik, hogy a növényeket sem szabad önkényesen irtani – bár ma ugyancsak ez történik, mégpedig világszerte (például monokultúrák a vágóhídi takarmány számára, esőerdők letarolása). Mindezt azonban aligha lehet a vegetáriánusok számlájára írni. Aki hozzászokott, hogy az élőlényeket érzéssel és tisztelettel kezelje, ilyesmit soha nem tenne.

Az az érv, hogy az állatok is ölnek állatokat a túlélésükért, mert a természet törvénye, hogy az erősebb megeszi a gyengébbet, szintén nem túl meggyőző. Egyrészt mert ez a kijelentés messze nem érvényes minden állatra, másrészt mert a legtöbb állat, amit az ember megeszik, vegetáriánus lény. Ez azt jelenti, hogy azok az állatok, melyeket az emberek megesznek, maguk semmilyen más állatot nem ölnek meg.

Ráadásul az ember a húsevő állatokkal ellentétben a túléléshez semmilyen húst nem igényel. Ha már a húsevők magukat a ragadozókhoz hasonlítgatják, akkor következetesen tegyenek úgy, ahogy a vadállatok; szerezzék be a húst mesterséges fegyverek nélkül, aztán egyék meg nyersen.

Az ember egyenesen fel lett szólítva arra, hogy az etikai és isteni alapelveket a rövidlátó élvezethajhászás fölé emelje. Ezzel képes kifejezni saját „fölényét” az állatokkal szemben, és nem azzal, hogy kizsákmányolja és lemészárolja őket.      Kollektív karma és a világhelyzet, az egyén hatalma 

A karma törvényének ismerete felfedi az állatok leölésének és a húsfogyasztásnak a messzemenő következményeit: ahol sok ember egyénileg erőszaktól terhelt karmát ró magára, az nemcsak a saját életét és tudatát befolyásolja, hanem ezen individuumok közösségét is, végül pedig az egész emberiségét.

A karma törvénye tehát nemcsak individuálisan, hanem kollektíven is érvényes, ez azt jelenti, hogy egy egész embercsoport pozitív és negatív cselekedeteire vonatozóan is (család, közösség, nemzet, igen, még egy teljes bolygó lakosságára vonatkozóan is), melyeket végrehajtanak, vagy tolerálnak. Ha az emberek kollektíven biztosítják a teremtési törvények betartását, abból az egész társadalom profitál. Ezzel szemben, ha egy társadalom istentelen, igazságtalan és erőszakos cselekedeteket támogat, vagy hagy jóvá, mindazért vállalnia kell a felelősséget és az ezeknek megfelelő kollektív karmikus reakciók „gyümölcseit” kell majd learatnia, melyek például háborúk, természeti csapások, fertőzések és járványok formájában mutatkozhatnak meg.

Sok ember retteg ma a háborúktól, ezzel egyidejűleg azonban hagyja, hogy a vágóhidakon, a hizlaldákban és az állatkísérleteket folytató laboratóriumokban nap, mint nap, mégpedig világszerte, ugyanilyen borzalmas mészárlást vigyenek véghez – és nem ismeri fel, hogy ezek az erőszakos cselekmények milyen szoros kapcsolatban vannak egymással.

Aki azonban megérti ezeket az összefüggéseket, nagyon elgondolkodik a jelenlegi világhelyzetet figyelve. És a világmértékű húsfogyasztás, minden figyelmeztetés ellenére, egyre jobban növekszik…

 

A karma törvénye azonban nemcsak a húsevés miatti egyre fenyegetőbb globális reakciókat engedi velünk sejtetni, de egyidejűleg a gyakorlati kiutat is megmutatja. Még ha a személyes áttérésünk a vegetáriánus életmódra látszólag nem is okoz nagy változást a világban, ám ez lépésünk megváltoztatja az egyéni karmánkat. A kollektív karma pedig nem egyéb, mint a világon élő összes ember individuális karma-reakciójának összessége. Minden egyes ember, aki növeli azok számát, akik a mai idők öngyilkos trendjeit többé nem támogatják, ezáltal a kollektív rossz karma redukálásában segít, és támogatja e pozitív impulzus továbbítását. Ez egy csendes, azonban igen jelentős hozzájárulás, amit mindenki meg tud tenni a saját és az őt körülvevő világ érdekében. Tehát amikor azt mondják: „Változtasd meg önmagad és megváltozik a világ”, nos így szemlélve ez egy mély igazság, mely mindannyiunkat külön-külön konkrét lépések megtételére szólít fel. Arról nem is beszélve, hogy a jó példa ragadós.

 A megoldás azonban nem egyszerűen csak a vegetarianizmus, hanem egy összességében etikusabb és isten-tudatosságot növelő életstílus, amely természetes következményeként foglalja magában a vegetarianizmust. A vegetáriánus táplálkozáson túl ez a kitűzött életcél egy átfogó individuális és kollektív tudati váltás kifejlesztését is felöleli.

Egy ilyen alapvető tudati váltás csak akkor lehet hihető és maradandó, ha azt következetesen és láthatóan ültetjük át a gyakorlatba, kezdve azzal, hogy minden tevékenységet hálával, tisztelettel és szeretettel hajtunk végre. A hálás, tiszteletteljes és szeretettel teli cselekvés elve minden életterületen alkalmazható, az ételre vonatoztatva különösen. Vegetáriánusként élni pedig az első konstruktív lépés ebbe az irányba.

Egészségügyi szempontok – csak röviden: (bővebben a könyvajánlóban megadott irodalomban)

Kutatók már egy ideje hangoztatják azon gyanújukat, mely szerint a húscentrikus táplálkozás elősegíti az érelmeszesedést és a szívbetegségeket. Az Amerikai Orvosok Szövetségének folyóirata már 1961-ben ír arról, hogy „a szívbetegségek 90-97%-a elkerülhető lenne a húsmentes étrenddel.” (Journal of the American Medical Association, 176/1961)

Dr. William Castelli, aki hosszú évekig volt vezetője az orvostudomány eddig leghosszabb epidemiológiai tanulmányának (Framingham Heart Study, 1948-tól napjainkig), összefoglalásként a következőt mondja: „A vegetáriánusok táplálkoznak a legjobban. Minden társadalmi csoportból közöttük van a legkevesebb szívbetegség … szívinfarktus arányuk csak töredéke a miénknek, és a rákbetegségeik aránya csak 40%-a a miénknek. Jelenleg átlagosan hat évvel élnek túl más embereket.”

 

További reprezentatív tudományos tanulmányok Németországban – mint például a Gieszeni Egyetem, a Heidelbergi Rákkutató Központ és a Berlini Szövetségi Egészségügyi Hivatal munkái –, melyeket az elmúlt években a Német Vegetáriánus Szövetséggel közösen több, mint 4000 hosszú ideje vegetáriánus személyen hajtottak végre, mindannyian egybehangzóan ugyanarra a végkövetkeztetésre jutottak:

A vegetáriánusok a legkevésbé hajlamosak a betegségekre, a legjobb laborértékkel és a legjobb vérnyomásértékkel, valamint legtöbbször normál testsúllyal rendelkeznek. Fertőzésre való hajlamuk még 20%-a sincs az átlagértéknek, s ugyanilyen alacsony gyakorisággal szorulnak orvosi ellátásra. Ellentétben továbbá a széles körben elterjedt előítéletekkel, a vegetáriánusok nem ismerik a hiánytüneteket, és semmilyen deficittel nem rendelkeznek testi teljesítményüket illetően.

Rákos megbetegedés kialakulása esetén a vegetáriánusok túlélési esélye akkor is egyértelműen nagyobb volt, ha a húsmentes táplálkozásra való átállás először csak a betegség kifejlődése után történt meg!

 

Reumás arthritiszben szenvedő betegeken végzett orvosi tanulmányok kimutatták, hogy arachidonsavban szegény, tehát húsmentes étkezés képes ezeket a szimptómákat csökkenteni.

 

Azokban az országokban a legmagasabb a csontritkulásban szenvedő emberek száma, melyekben a hús– és tej (termék) fogyasztás mértéke a legnagyobb. E súlyos betegség (mely alig gyógyuló törésekhez vezet) fő okának különösen a sok állati zsírt és fehérjét tartalmazó helytelen étkezést tartják, valamint a mozgáshiányt, a kevés napfényt, a túl kevés folyadékbevitelt, a dohányzást és a szervezet elsavasodását.

 

A húsevők hajlamosabbak emésztési panaszokra, mivel az emberi bélrendszer a hús megemésztésére csak részben alkalmas. Tovább terheli a gyomor- és bélrendszert az állatoknak adott számtalan vegyi anyag.

 

A napi szükséges fehérjebevitelre vonatkozó hivatalos mennyiség az elmúlt negyven évben 150 grammról 30 grammra süllyedt. Megbízható kutatások világszerte bizonyították, hogy egyáltalán nincs szükségünk annyi fehérjére, mint azt korábban gondolták. A túlzott állati proteinfogyasztás oka lehet a magas vérnyomásnak, szívinfarktusnak, agyvérzésnek, arterioszklerózisnak, köszvénynek, poliarthritisznek és reumának. Ezenkívül az állati protein az allergiás és bőrbetegségek, mint például a neurodermitisz, nagyszámú megemelkedésével szintén összefüggésbe hozható. A napi maximum 30 gramm proteinhez pedig egyáltalán nem szükséges húst vagy tejterméket fogyasztanunk.

Mi több, a túlzott proteinbevitel csökkenti a test energiáját. Dr. Irving Fisher, a Yale University tudósa összehasonlító erőnléti teszteknek vetett alá vegetáriánusokat és húsevőket. Azt találta, hogy a vegetáriánusok kétszer olyan jól szerepeltek, mint a húsevők. Mikor a húsevők proteinbevitelét húsz százalékkal csökkentették, teljesítményük átlag harmincnégy százalékkal megnövekedett. Dr. J. Iotekyo és V. Kipani, a Brussels University munkatársai tanulmányukban kimutatták, hogy a vegetáriánusok két-háromszor annyi ideig voltak képesek fizikai teszteket végezni, mint nem vegetáriánus társaik, és háromszor olyan gyorsan pihenték ki magukat.

„Véranalízisek kimutatták, hogy vegetáriánusok nem szenvednek gyakrabban vashiányban, mint más emberek.” (Dr. Andreas Hahn, Hannoveri Egyetem Élelmiszertudományi Intézet, Focus 10/2001, 164. oldal). A vashiány oka az egyoldalú étrend, mely húsevőknél ugyanúgy előfordulhat. Hogy mennyire könnyű változatosan, ugyanakkor húsmentesen étkezni, jól mutatja az a rengeteg vegetáriánus recept, mely olvasható az interneten vagy a számtalan vegetáriánus szakácskönyvben.

 

Az ipari országokban terjedő B12-vitamin-hiány főleg a növényi élelmiszerek denaturálásával hozható összefüggésbe. Ezért nem jut a modern ember a húson keresztül sem elegendő B12-höz, és ezért dúsítja az élelmiszeripar egyre több termékét ezzel a vitaminnal.

A húsevők számos olyan egészségügyi problémával küzdenek, melyek kockázata lényegesen csökkenthető lenne tisztán növényi étrenddel. Ez utóbbi esetben egyedül a mai ipari élelmiszerekből hiányzó B12 hiánya fordulhat elő, mely azonban könnyen ellensúlyozható olyan egészséges növényekkel, melyek biotermelésből származnak.  

Az emberi test bonyolult gépezet. Mint minden gép esetében, vannak olyan üzemanyagok, melyek alkalmasabbak arra, hogy problémamentesen üzemeltessék, mint mások. A statisztikák bebizonyítják, hogy a hús nagyon kevéssé hatékony üzemanyag az emberi gépezet számára, melynek használata végül komoly mértékben károsítja. Az eszkimók például, akik javarészt húson és halon élnek, gyorsan öregednek. Átlag élettartamuk alig haladja meg a harmincat. A kirgézek, egy észak-oroszországi népcsoport, akik hajdanán főként húson éltek, ritkán élték meg a negyvenedik születésnapjukat. A hunzák viszont, akik a Himalájában élnek és elsődlegesen vegetáriánusok 80-100 évig is elélnek, sőt, akad olyan is, aki meghaladja a százat. De itt említhetjük Dél-India különböző népcsoportjait és Kína nem városlakó népességét, akiknél sem a rák, sem a szívbetegségek gyakorlatilag nem fordulnak elő, annak ellenére sem, hogy feltűnően sokan vannak köztük, akik 80 év felettiek, sőt néhányuk akár a 110 évet is megéli. A tudósok a vegetáriánus étrendet tartják kiváló egészségük és hosszú életük titkának. A yucatai és yemenite törzsbéli maya indiánok szintén kiváló egészségükről híresek, és ugyancsak kevés húst fogyasztanak, sőt néha száz százalékosan vegetáriánusok. 2002-ben egy hír járta be a világsajtót, mely szerint a világ legöregebb embere egy 116 éves „gyors észjárással és humorérzékkel” megáldott kínai nő. Azt nyilatkozta, hogy soha nem ivott alkoholt, nem dohányzott, és a húst is csak először a 110. életévében kóstolta meg kíváncsiságból.

Miért van az, hogy a húsevők látszólag jobban ki vannak téve a betegségeknek? A biológusok egyik válasza az, hogy az ember emésztő rendszere egyszerűen alkalmatlan a hús megemésztésére. A húsevő állatok rövid bélrendszerrel rendelkeznek (a test hosszának háromszorosával), hogy rövid idő alatt kiüríthessék a gyorsan romló és toxinokat termelő húst a szervezetükből. Minthogy a növényi eledel lassabban bomlik fel, mint a hús, a növényevők bele legalább hatszor olyan hosszú, mint a testük. Az embereknek hosszú beleik vannak, mint egy növényevőnek, ezért ha húst esznek, a méreganyagok túlterhelik a vesét, és ez köszvényhez, izületi gyulladáshoz, reumához, sőt, rákhoz vezet.

Az ehhez hasonló megállapítások következtében az Amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia 1983-ban kijelentette, hogy "az emberek sok elterjedt betegséget előzhetnének meg, ha kevesebb zsíros húst ennének, és több zöldséget."

De álljunk csak meg egy pillanatra! Hát nem arra tervezték az embereket, hogy húst egyenek? Nincs szükségünk az állati proteinre?
A válasz mindkét kérdésre tagadó. Annak ellenére, hogy néhány történész és antropológus azt állítja, hogy az ember a történelem során húsevő volt, anatómikus felépítésünk -- fogaink, állkapcsunk és emésztő rendszerünk -- az ellenkezőjéről tanúskodik. Az Amerikai Dietetikus Társaság megjegyzi, hogy "az emberiség java része az emberiség történetének java részében vegetáriánus, vagy közel vegetáriánus étrenden élt."

Sőt, az emberiség java része a mai napig azon él. Még az iparilag legfejlettebb országokban is alig száz éve terjedt el a nagymértékű húsfogyasztás. A hűtőgépekkel és a huszadik századi fogyasztói társadalom kialakulásával kezdődött. De még a huszadik századi ember teste sem alkalmazkodott a húsevéshez. Az élenjáró svéd tudós Karl von Linne tollából származik a következő kijelentés: "Az ember külső és belső felépítését más állatokéval összehasonlítva nyilvánvalóvá válik, hogy a gyümölcsök és a zöldségek alkotják természetes étrendjét."

 

VEGETÁRIÁNUS ÉLET- MINDEN, AMIT TUDNI SZERETNÉL A HÚSMENTES ÉLETMÓDRÓL Armin Risi - Ronald Zürrer

Vegetáriánusnak lenni. Ez az életmód nemcsak egy pusztán egészséges, teljes értékű táplálkozási mód, hanem egy tudatos életstílus kifejeződése is. Sokak számára azonban nem könnyű az azonnali, tisztán vegetáriánus táplálkozásra való átállás. Sok megválaszolatlan kérdés, tévhit és információ hiány nehezíti az érdeklődők útját. Igaz, hogy az ember "mindent" meg tud enni, azonban ez távolról sem jelenti azt, minden, amit megeszik, számára jó és egészséges is. Ez a rendkívül szórakoztató könyv - tele szellemes idézettel olyan híres emberektől, akiket a világ legkiválóbbjainak tart minden kor, napjaink sztárjainak megdöbbentően mély meglátásaival, lehengerlő orvosi és tudományos tényekkel - valóban választ ad a sok kérdőjelre és mindenkihez szól. Talán ez a titka hihetetlen népszerűségének Európa-szerte, ahol a legismertebb mű a témában és végre magyar nyelven is olvasható!

 

„Az orvostudományhoz kapcsolódó részekben az okfejtés hibátlan és megalapozott. A gazdasági háttérre nem is gondoltam eddig – nagyon érdekes összefüggések. Meglepetés volt a téma. Ha fele annyira megérint másokat a könyv, mint engem, akkor is siker lesz.” Dr. Kali Éva háziorvos

 

Vélemény a libri.hu-ról:

Vélemény írója: Sz. Edit

Már a könyv olvasása közben vegetáriánus lettem. Két embernek adtam oda, azóta ők sem esznek húst. És már el sem tudjuk képzelni, hogy visszatérjünk hozzá! Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, akit érdekel, hogy valójában mit is eszik.

 

Filmajánló

Speed Cooking – avagy Sundance és Butch története

A minap az egyik ismerősöm továbbküldött egy videó felvételt, melyet aztán a you tube-n is megtaláltam (valószínűleg az ismerős is onnan töltötte le). A felvétel címe: Speed cooking, azaz gyors főzés. A cím nem valamiféle háziasszonyoknak szóló praktikát takar, hanem egy főzőversenyt, melyen az nyer, aki a teljesen előkészítetlen és nyers „ételből” a leggyorsabban tálal egy jókora tál vacsorát. Miután megnéztem, mégis azt kívántam, bár nem tettem volna. Utólag mégsem bánom, mert ennek apropóján így most megosztok néhány gondolatot a Kedves Olvasóval.

Szóval, hogy mi is az a Speed Cooking? Ahhoz, hogy az ebéd a lehető leggyorsabban elkészüljön, mandulaszemű barátaink nem bajlódnak a hal, illetve hüllő megölésével. Nemhogy nem fájdalommentesen ölik meg, hanem meg sem ölik. Élve pucolják meg – úgy ahogy – és élve sütik ki – úgy ahogy. Így aztán a kígyó úgy kerül asztalra, hogy bár felszeletelték, de még mozog (a szíve is dobog), a hal pedig teljesen egészben, jól láthatóan él, sokkos állapotban, megégve, összevagdosva, de próbál lélegezni. Mindeközben a magát embereknek nevező szakácsok, a zsűri, illetve a nézők ujjonganak, szurkolnak, köszöntik a győztest. A legsikeresebb szakács nemcsak a leggyorsabb, hanem az általa tálalt hal szája mozog is. Ha nem mozog, a szakács elbukta a versenyt. Csak élő állat kerülhet az asztalra…

Jó étvágyat!

 

Volt idő, amikor a keresztény egyház azt hirdette, hogy az állatoknak, de még a nőknek sincs lelke. Volt idő, amikor a korabeli tudomány megkérdőjelezte, hogy az állatok képesek szenvedni. És amíg van ember, aki húst eszik, pláne élőhúst, addig van olyan, aki még mindig valahogy így gondolkodik. Ettől a vádtól sokan felháborodnának. Hiszen a legtöbb embernek van kutyája vagy macskája, akit még a széltől is óv. Épp ettől lesz az egész valamiféle skizofréniához hasonlatos. Ugyebár szenvedni nem csak a háziállatok képesek. Bízom benne, hogy a Kedves Olvasó ezzel egyetért. A következő lépés a gondolatmenetben, hogy a vadon élő és levadászott, vagy a vágóhidakon elpusztult állatok is szenvednek, éreznek fájdalmat. Amikor ezt mondom valakinek, kétféle választ kapok. 1. verzió – általában ez az első reakció: a „vágóállatokat” erre tenyésztik. Értünk születtek, értünk éltek, értünk halnak. Megható gondolat… Vajon az, hogy túlsúlyos, egészségtelenül élő embereket táplálhatnak, csökkenti-e fájdalmuk mértékét? Nem hinném. Nem hinném azt sem, hogy hozhatunk ilyen ítéletet: míg az egyik élőlény szenvedése elfogadhatatlan, a másiké elfogadható. Ráadásul gondoljunk csak arra, hogy a mi Morzsi kutyánk pár kilométerrel arrébb ugyanúgy vacsoraként végzi. 2. verzió – általában a második reakció: de hát a vágóhidakon nem is szenvednek az állatok, hiszen a lehető legkíméletesebben ölik meg őket. Addig pedig még oda nem kerülnek, élnek boldogan. Ez tündérmesének szép, de távol áll a valóságtól. Persze lehet, hogy a Mikulás is létezik…

Este nézi a család a tv-t és hallják valamelyik műsorban, hogy egy kutyát rossz körülmények között tartottak, de az állatvédők megmentették. Felháborodnak, de a megmenekülés hírére megnyugszanak és elfogyasztják a vacsorára készült marhapörköltet. Nem sántít ez valahol?

Hogy még jobbat mondjak. Néhány évvel ezelőtt bejárta a világot a hír, hogy két malac megszökött az asztalra kerülés elől. Napokon keresztül üldözték őket, mind nagyobb kör bevonásával. Pár nap alatt sztár lett belőlük – Sundance és Butch néven (emlékezzünk csak a híres-hírhedt Butch Cassidy és a Sundance kölyök párosra). Pár nap és a nagyközönség már nem az üldözőknek drukkolt, hanem – ahogy ez lenni szokott – az üldözötteknek. Végül előkerültek a kis szökevények és életük hátralévő részére egy állatmenhely telepére kerültek. Boldogan élnek, míg… Most akkor mi van? Az ő életük értékesebb, mint azoké a társaiké, akik nem tudnak megszökni? Hogy ez lenne a világ rendje? Húst eszünk, hiszen csúcsragadozók vagyunk, szüksége van rá a szervezetünknek? Ha szüksége lenne, nem lennének 100%-ban vegetáriánus kultúrák. Nem nőnének fel és élnének teljes, boldog életet húst egyáltalán nem fogyasztó emberek milliói a világon.

Befejezésképp: azt gondolom, hogy a halál az halál, a gyilkosság az gyilkosság, a szenvedés az szenvedés. Az élete minden élőlény számára egyformán értékes, azt elvenni minden esetben bűn, szenvedést okozni, vagy azt jóváhagyni, szemellenzősen elfogadni helytelen.

Azt hiszem Gandhi mondta, hogy helytelen mindennap könyörületért imádkozni Istenhez, míg mi magunk nem gyakorlunk elemi könyörületet élőlénytársaink iránt.

Környezetszennyezés, erdőirtás, globális felmelegedés

A hústermelést hatalmas mennyiségű salakanyag keletkezése kíséri. A húsukért tartott állatok az Egyesült Államokban 2 milliárd tonnánál is több salakanyagot hoznak létre évente, amelynek jó része beszivárog a folyókba, tavakba és a víztározókba. Ez nagyjából tízszerese az emberek által termelt salakanyagoknak. A vágóhidak szennyvize a folyók szennyezettségének fő oka. Kimutatások szerint a haszonállatok tartása és feldolgozása tízszer annyira szennyezi a környezetet, mint a városok és háromszor annyira, mint a gyárak. Egy nagy baromfifeldolgozó vállalat az Egyesült Államokban százmillió gallon vizet használ naponta, annyit, amennyi ellátna egy 250.000 főt számláló várost.

 

Mindenki, aki áttér a tisztán vegetáriánus étrendre, évente fél hektár erdőt ment meg. A hústermelés fokozása érdekében ugyanis, az újabb legelők kialakításához, évi 17 millió hektárnyi (Ausztria nagyságú) erdőtakarót pusztítanak el bolygónkon.

Pachauri, az ENSZ tavaly Nobel-békedíjjal kitüntetett, klímaváltozással foglalkozó kormányközi bizottságának (IPCC) elnöke a The Observer című brit lapban fogalmazta meg a testület javaslatát: - Mindenki tehet a globális felmelegedés ellen: kezdetnek tartsunk egy húsmentes napot. Az ENSZ-bizottság múlt héten újabb hat évre megválasztott vezetője szerint a táplálkozási szokások megváltoztatása azért fontos, mert az üvegházhatás kialakulásában nagy szerepe van az állattenyésztésnek. Az étrendváltoztatás viszonylag még mindig könnyebb, mint a szállítóeszközök megváltoztatása - mondta Pachauri. Egy állatvédő csoport kiszámolta, hogy amennyiben a brit háztartásokban felére esne vissza a hús-fogyasztás, az nagyobb káros anyag kibocsátás csökkenéssel járna, mintha az autók felét állítanák le Nagy-Britanniában. Az ENSZ Élelmiszer és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) úgy becsüli, hogy a légkörbe jutó káros gázkibocsátás közel egyötöde írható a hústermelés számlájára. Ebbe beletartozik a haszonállatok takarmányának megtermelése során felszabaduló káros anyag éppúgy, mint a kérődzők - különösen a szarvasmarhák - által kibocsátott metán, ami a szén-dioxidnál 23-szor hatékonyabb reagens a globális felmelegedésben. A vegetáriánus indiai közgazdász úgy vélte, a kezdeti heti egy húshagyó nap után tovább lehet lépni, szép lassan csökkentve a húsfogyasztást. Ez a leggyorsabban nyélbe üthető és megvalósítható változtatás, azért ez a legvonzóbb lehetőség - mondta, ám emellett hangsúlyozta, hogy a gazdaság minden terén szükség van az igények visszaszorítására.

Végezetül

Ennyi állatot öltek meg 2003-ban a magyar vágóhidakon (a számok megdöbbentően nagyok):

Baromfik 93.592.380

Sertés 3.490.881

Szarvasmarha 99.497

Juh 44.132

Összesen 97.226.890

Éhezés

Éhezés

 

Sok ember azt hiszi, hogy a Föld nem rendelkezik elegendő erőforrással ahhoz, hogy mindenkit tápláljon. Nincs elegendő termőföld, így a nélkülözés elkerülhetetlen. Ez nem igaz, van elég termőföld, csak rosszul használjuk. Az étkezési célokra tenyésztett állatok tartásához és takarmányuk termesztéséhez hatalmas földterületekre van szükség. Évente 8 vagy 9 marha szükséges egyetlen átlagos húsevő ember ellátására. Minden egyes tehén 1 holdnyi füvet, kukoricát és szójababot igényel évente. Így kb. 9 holdnyi növényre van szükség ahhoz a húsmennyiséghez, amit egyetlen ember elfogyaszt egy év alatt. Az a gabonamennyiség, ami egy személy éves húsellátásához szükséges, 20 embernek való élelem.

Az Egyesült Államokban a lábasjószág évente több mint egymilliárd embernek elegendő gabona-és szójamennyiséget tüntet el.

Kb.16 kg gabonából lesz 1 kg marhahús. A húsfogyasztás 10 %-os csökkentésével kb. 12 millió tonna gabona szabadulna fel az emberek számára. Ez az extra gabonamennyiség elegendő volna, hogy jól lakhasson az évente éhen haló mintegy 60 millió ember!

1 kg marhahús létrejöttéhez kb. 120.000 liter víz szükséges, míg 1 kg búzához mindössze 540 liter.

Brazíliában hatalmas szarvasmarhacsordák foglalják el a legtermékenyebb földterületek nagy részét, míg a lakosság 60%-a alultáplált. Sok fejlődő ország arra kényszerül, hogy saját földjét olcsó marhahús előállítására fecsérelje, melyet aztán a nyugat felemészt. Az ilyen importált hús java részéből hamburgert készítenek, ezért ezt a jelenséget „hamburgerizációnak” nevezik. Hazánkban is elszaporodtak a hamburger árudák. Mint vásárlók részesei vagyunk az erőszaknak.

Hússal sohasem fogjuk tudni jól lakatni a világot. Minél több húst eszünk mi magunk, annál kevesebb étel lesz a többieknek.

Állattenyésztés tehát: növényi protein átalakítása állati proteinre rendkívül rossz hatásfokkal.

Magamról

Magamról  

Kisgyermek koromtól fogva rajongok az állatokért, így már gyerekként is sok esetben előfordult, hogy elgondolkodtam azon, vajon nem kétszínűség-e azt mondani, hogy állatvédő vagyok, közben pedig húst enni. Fel is tettem otthon a kérdést, a válasz az volt, hogy a szervezetünknek szüksége van a húsra és a benne lévő fehérjére. Így az egészséges. Mivel akkor még megcáfolni nem tudtam, elfogadtam ezt az érvet, de a vegetariánus táplálkozás gondolata továbbra sem hagyott nyugodni. Nagy húsfüggő sosem voltam, akkor pedig, ha találtam akár egy picike zsírt is a húson, már meg sem ettem. Végül egyetemre kerülve személyesen is találkoztam a vegetariánus életmód képviselőivel, valamint több, ezzel a kérdéssel foglakozó könyv, cikk is kezembe került. Az egyetem utáni első nyarat otthon töltöttem a szüleimnél, amikor is a véletlen folytán néhány napig szinte teljesen kimaradt az éttrendünkből a hús. Már pár nap után éreztem a különbséget, ezért további két-három héten keresztül majdnem teljesen kihagytam a húst. Jobban éreztem magam testileg is, lelkileg is. Nem azért, mert ezt vártam, mondom, véletlenül kezdődött, először észre se vettem, hogy nincs hús az ebédben, csak azt, hogy valahogy tisztábban, egészségesebben, élénkebben érzem magam. Közben szeptemberben folytatódott az egyetem, visszajöttem Pécsre (ahol jelenleg is lakom), és ment minden a régiben, ismét a korábbi gyakorisággal fogyasztottam húst. A gondolat és a már megszerzett tapasztalat azonban továbbra is foglalkoztatott, majd végül a születésnapom előtt pár nappal úgy döntöttem, a szülinapomtól fogva végleg leállok a húsról. Így történt, hogy a 20. születésnapomat megelőző napon még volt hús a tányéron, másnaptól már nem. Tehát egyik napról a másik napra álltam le, minden gond és erőfeszítés nélkül, a hús hiányát azóta sem érezve egy percre sem. Sőt! Egyre inkább – ahogy erről sok más vegetariánus is beszámol - zavart a hús látványa is, de főként a szaga. Egyre inkább rothadó, véres szagot éreztem kellemes illat helyett, ránézve pedig egy hallott élőlényt láttam, nem gusztusos falatot. Közben az ízérzékelésem is jelentős mértékben megváltozott, már nem tompítja el az érzékeimet a hús. Gyerekkoromban kevés gyümölcsöt fogyasztottam, ezért mindig valamilyen vitamint kellett szednem. Nem igazán szerettem a főzelékeket sem. Azóta imádok mindenféle gyümölcsöt, zöldséget, főzeléket. Sokkal jobban érzem az ízeket, mert a hús erőteljes íze nem nyomja el a többi ízt. A vérképem jobb mint korábban, megszűnt a vashiányom (!). (A vérképemet minden évben ellenőriztetem nagy rutinnal, szóval figyelek!) A koleszterinem tökéletes, „jó” koleszterin van rendesen. A súlyom nem változott. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy vegetariánusként soha nem lesz semmi baja az embernek. Hatnak gének, az életmód más tényezői, és ahogy húsevőként, vegetariánusként is oda kell figyelni a változatos táplálkozásra. Megjegyzem, ez vegetariánus táplálkozással lényegesen könnyebb, ha valaki otthon főz. Ha nem (sokszor én sem otthonit eszem), akkor is megoldható egy kis odafigyeléssel. A lelkiismeretem is megnyugodott végre, minden korábbinál erősebb bennem a más élőlények iránti részvét érzése. Javaslom mindenkinek, tegyen egy próbát, hiszen nem nyilváníthat senki véleményt úgy valamiről, hogy nincs róla sem elegendő ismerete, sem tapasztalata. Kérdezz vegetariánusokat, olvass utána vega honlapokon. Azóta anyukám is átállt a vegetariánus táplálkozásra J. Kolléganőm, aki szintén vega, egy évig Írországban élt. Magyarországon az orvosa óva intette a vegetariánus táplálkozástól, külföldön azt mondta neki a háziorvosa, hogy ez a legjobb, amit az egészségével tehet. Fejlődik a tudomány, egyszer talán hozzánk is eljut…

Összefoglaltam a legfőbb érveket a vegetariánus életmód mellett, így nem is kell infokat keresve messzire menned.

Ha a vágóhidaknak üvegfaluk lenne

"Ha a vágóhidaknak üveg faluk lenne, mindenki vegetáriánus lenne." - Paul és Linda McCartney

"Semmi sem lesz kedvezőbb hatással az emberiség egészségére és túlélési esélyeire, mint a vegetáriánus étkezésre való áttérés." Albert Einstein

 

Sok esetben az erkölcsi megfontolás a legfőbb oka annak, hogy valaki vegetáriánus lesz. Az első lépés annak a megértése, hogy az állatoknak is vannak érzéseik, és hogy ezek az érzések hasonlítanak a mieinkre. Ez a tudás képessé teszi az embert arra, hogy könyörületes legyen másokkal.
Mostanában az embereket azzal nyugtatják, hogy napjainkban az állatokat "emberséges módszerekkel" mészárolják le. Sajnos ez a legcsekélyebb mértékben sem igaz.

 

Egy pillantás a pokolba

Egyre nehezebb bebocsátást nyerni a vágóhidakra. Nem akarják, hogy bárki, különösen a média tanúja legyen az ott zajló eseményeknek. Néha valamilyen ürüggyel mégis bejutnak kívülállók. Álljon itt két tárgyilagos beszámoló a látottakról.

Mielőtt bementünk, kalauzunk, a hely főnöke röviden leírta, hogy mit fogunk látni. Aztán beléptünk. Az első két dolog, ami azonnal megütött bennünket, az a zaj és a szörnyű bűz volt.
Először azt láttuk, hogy hogyan mészárolják le  a szarvasmarhákat. Egyenként jöttek a karámból egy folyosón végig a magas falakkal körbevett fém helyiségbe. Amikor egy állat odaért, egy férfi kábítófegyverrel homlokon lőtte. Ettől eszméletlenül a földre zuhant. Akkor a szoba oldala megemelkedett, és a jószág az oldalára hemperedett. Teljesen merevnek tűnt, mintha valamennyi izma meg lett volna feszülve. Az ember láncot erősített a tehén lábára, és egy elektromos szerkezettel a levegőbe emelte, míg csak a feje nyugodott a padlón. Aztán fogott egy hosszú drótot (azt mondták, nem volt elektromos), és belenyomta a lövedék által ütött lukba. Vezetőnk elmondása szerint ez megszakította a kapcsolatot az agy és a gerincagy között, ezzel megölve az állatot. Amikor az ember a drótot egy tehén agyába dugta, az minden esetben kirúgott és szenvedett, noha előtte eszméletlennek tűnt. Miközben a műveletet néztük, több tehén is leesett a láncról, mert nem volt teljesen elkábítva, és az embernek újra használnia kellett a kábítófegyvert.
Amint a tehén élettelen volt, magasabbra emelték. Így a feje 2-3 méterre lógott a padlótól. Egy másik személyhez mozdították, aki elvágta a torkát. Hatalmas vérzuhatag tört elő, beszennyezve mindenkit, minket is beleértve. Ugyanez a személy térdből levágta a tehén lábait. Azután egy másik ember levágta és félretette a fejét. Egy magas emelvényen álló ember megnyúzta, és a lánc tovább mozdult arra a helyre, ahol a testet felnyitották, és a belek, a gyomor és a többi belső szerv kibuggyant. Elszörnyedve láttuk, ahogy többször is egy-egy kifejlett borjú is előbukkant, minthogy a tehén várandós volt. Vezetőnk megjegyezte, hogy ez gyakran előfordul.
Ezután a testet a gerinc mentén kettévágták egyfajta láncfűrésszel. Ez jelentette az eljárás végét. Ott jártunkkor csak teheneket mészároltak, de juhokat is láttunk a várakozó karámban. A lemészárlásra váró állatok a borzasztó félelem nyilvánvaló jeleit mutatták -- zihálás, tágra nyílt szemek, és habzó száj. Megtudtuk, hogy a juhokat és a disznókat áramütéssel ölik meg, de ezt a módszert a szarvasmarhákon nem lehet alkalmazni, mert ahhoz olyan erős áramot kéne használni, hogy a vér kiválasztódna, és a hús tele lenne fekete pontokkal.

A második leírás a sajtó egyik képviselőjétől származik.

A várakozó karámban a mészárosok megpróbáltak elvezetni egy fiatal, de teljesen kifejlett bikát. Az állat érezte, hogy a halál vár rá, és nem akart megmozdulni. Botokkal és vasrudakkal egy külön helyiségbe terelték, ahol húspuhító injekciót kapott. Pár perccel később a vonakodó állatot a kábító boxba terelték, és az ajtók bevágódtak mögötte. Kábítópisztollyal elkábították, lábai elbicsaklottak. Ekkor kinyitották az ajtókat. A bika végigterült a padlón. Egy drótot dugtak az egy centiméter átmérőjű lukba, amit a kábítópisztoly ütött a homlokán, és megcsavarták. Ennek hatására kirúgott, majd mozdulatlan lett. Láncot rögzítettek a patájára. Rugdosott,  miközben a magasba emelték. Ott ismét elcsendesedett. A mészáros odament hozzá egy késsel. Többen látták, amint a bika szemeivel követte, ahogy közeledett hozzá. Küszködött mind mielőtt, mind miután a kés behatolt a testébe. Az általános vélemény, a sajtóét is beleértve az volt, hogy ez nem reflex-reakció volt -- eszméletén volt és szenvedett. Kétszer szúrta meg, vérét kifolyatta a kádba.

És hogy mi történik a vérrel? Leeresztik a csatornába. Körülbelül felét közvetlenül a csatornába folyatják, a többiből állateledel lesz.

Legrosszabbul mégis a baromfi jár. Egy tojós tyúknak pokoli az élete. Úgy tűnik, senkinek sem jut eszébe, hogy a madarak is ugyanúgy szenvedhetnek, mint más állatok. A nagy szárnyas feldolgozók nagy része gépesített, és ott is szenvednek. A probléma a csirkékkel az, hogy nem egyforma nagyok. A gépeket azonban "átlag" csirkére állították be. Lábuknál fogva sorban felakasztják őket, és elektromos vízfürdőt kellene kapniuk, hogy elkábuljanak. Azonban a kicsik és a nagyok nem vesztik el az eszméletüket. Így történhet meg az, hogy élve kerülnek a forrázó kádba. Ezeket azonnal fel lehet ismerni, mert ragyogó rózsaszínen bukkannak fel a másik oldalon.

Összefoglalva tehát néhány a problémák közül:

- Kegyetlenség a terelés közben: Az állatok sokszor megsérülnek annak következtében, hogy megcsúsznak, vagy leesnek a kocsikról. Láttak mészárosokat, akik elektromos botokkal terelték az állatokat. Ez a szerszám fájdalmas elektromos sokkot okoz, a rémült állatok hajtását segítendő. Sok esetben a vaktában, fejen vagy vállon, sőt a nemi szerven használt elektromos botok összezavarják az állatokat, és stresszt okoznak bennük.
- A leölés előtti félelem: Különösen a szarvasmarha van kitéve ennek. A hídról hallatszó zajok és a fém ajtók csattanása megtorpanásra készteti őket. Megmakacsolják magukat, s ez a botok túlzott használatához vezet. A boxban zajos és szokatlan környezetben találják magukat, ahol néha percekig kell várniuk, amíg az előttük várakozó állatokat leölik, sőt néha akár öt percet is el kell tölteniük a mészárszéken, borzasztó félelemben, várva a halált.
- Kábítás után még mindig tudatos állatok: Sokszor tételezik fel a böllérek, hogy az állatok eszméletlenek, miközben nagy a valószínűsége annak, hogy az eszméletlenség foka nem elegendő ahhoz, hogy az állatot érzéketlenné tegye a fájdalomra. Sokszor láttak borjakat elvágott torokkal még mindig bőgni.
- Hatástalan kábítás: Kábítópisztoly használatakor lehet, hogy egy állat felbukik, mégis teljes mértékben tudatos, és feltehetően haláltusáját végzi egy tátongó lyukkal a fején. Sok esetben a golyó közel sem az előírt helyen hatol be a koponyába, és újra kell lőni.
- Elvéreztetés: A böllérek még ma is általában azt hiszik, hogy az állat szívének vernie kell, miközben elvérzik. Eközben persze eszméletlennek kellene lennie, ez azonban sok esetben megkérdőjelezhető.
- Nem hozzáértő böllérek: A bölléreknek tudnia kéne, hogy hogyan kell elkábítani egy állatot, például egy disznót azáltal, hogy egy elektromos villát a fejéhez tart, legalább hét másodpercig. Máskülönben az állat nem veszíti el az eszméletét. Ezeket a szabályokat azonban gyakran nem veszik figyelembe. Az esetek nagy százalékában a böllérek csupán arra használják az elektromos villákat, hogy elkapják és mozdulatlanná tegyék az állatokat. Mindez általában a többi várakozó állat szeme láttára történik.
- Etikátlan húspuhító módszerek: A mészárosok néha mesterséges módszereket alkalmaznak az állatok húsának puhábbá tételére. Ezek között szerepelnek olyan dolgok, mint pl. egy különleges enzim-injekció néhány perccel a leölés előtt, vagy enyhe elektromos áramütés miután az állatot elkábították, de még mielőtt leölnék. Az utóbbinak két hátránya van: a) ha az állatot nem kábították el megfelelően, akkor ez az eljárás még további szenvedéseket okoz neki, b) a kábítást követően ezt az eljárást alkalmazva az elvéreztetés akár 60 másodpercet is késlekedhet, ezáltal megnövelve annak az esélyét, hogy az állat visszanyeri az érzékenységét. Ha az enziminjekciót nem megfelelően adagolják, vagy nem a helyes összetételben, az az állat halálát okozhatja. Ez arra késztet, hogy elgondolkodjunk azon, hogy ez vajon milyen hatással van az emberi szervezetre.

Nincs sok remény arra, hogy a közeljövőben bármi javulás történjen. Így hát úgy tűnik, nekünk, vásárlóknak két választásunk van. Az egyik az, hogy elfogadhatjuk a dolgok jelenlegi állását, és próbálunk nem tudomást venni mindarról a kegyetlenségről, ami a tenyésztelepeken és a vágóhidakon folyik. Legtöbb ember jelenleg az utóbbit választja.
A másik lehetőség az, hogy visszautasítsuk, hogy részesei legyünk ennek a brutális rendszernek, azáltal, hogy visszautasítjuk a végtermékeik megvásárlását. Végső soron ez az egyetlen módja annak, hogy igazi változást idézzünk elő. Minél kevesebb vásárló igényli a hústermékeket, annál kevesebb állatnak kell szenvednie. Annak  visszautasítása, hogy egy ártatlan állat szenvedése és halála száradjon a lelkünkön, egy igen fontos egyéni döntés, amely bizonyítja erkölcsi érzékünket --- azt a képességünket, hogy tudjuk mi jó, és mi rossz.

Forrás: vegafutar.hu

Könyvajánló

Jane Goodall és Marc Bekoff
Az utolsó pillanat

Az élővilág megóvásának tíz parancsolata

A két világhírű viselkedéskutató, Jane Goodall és Marc Bekoff összeállította azt a tíz parancsolatot, amelyet a bolygó gondnokaiként tiszteletben kell tartanunk. Szenvedélyesen és meggyőzően érvelnek amellett, hogy ha működtetjük e parancsolatokat az életünkben, akkor a Föld és valamennyi lakosa képes lesz harmonikusan együtt élni.
Az utolsó pillanat kiterjeszti az állatokkal együtt élő ember kötelezettségeit Đ hiszen természetesen mi, emberek is az állatvilág részei vagyunk Đ, mert arra szólít fel, hogy tiszteljük az élőlények közötti kapcsolatrendszert, amikor az élőlényekkel való törődést tanuljuk, és becsüljünk meg minden fajt. Amit az állatokért meg kell tennünk

JANE GOODALL egyike a világ vezető természetvédőinek. Számos könyvet írt, hírnevet szerzett a tanzániai Gombe Nemzeti Parkban végzett csimpánzokkal kapcsolatos munkásságával éppúgy, mint az összes faj megvédéséről és megőrzéséről világszerte tartott népszerű előadásaival. MARC BEKOFF a boulderi Colorado Egyetem biológiaprofesszora.Sok könyv szerzője, korábbi Guggenheim-ösztöndíjas, és az Animal Behavior Society (állatok viselkedését kutató társaság) tagja. Bekoff ezenkívül Jane Goodall Roots & Shoots („gyökerek és hajtások”) programjának helyi koordinátora. Ez a program oktatással és önkéntes tevékenységek szervezésével fejleszti a gyerekek, a legidősebb polgárok és a börtönlakók környezeti tudatosságát és közösségi életét több mint hetven országban. A szerzők közösen alapították a következő szervezetet: Ethologists for Ethical Treatment of Animals: Citizens for Responsible Animal Behaviour Studies (Etológusok az állatokkal való etikus bánásmódért: polgárok az állati viselkedés felelősségteljes tanulmányozásáért) (www.ethologicalethics.org) A Jane Goodall Intézet weblapja: www.janegoodall.org

A világ folyamatosan változik. Egyre nyilvánvalóbbá válik számunkra az a kár, amit a természetnek okozunk. Ebben a Föld számára kritikus pillanatban Goodall és Bekoff megosztja egy olyan világgal kapcsolatos reményét és látomását, ahol az emberi kegyetlenség és gyűlölet átalakul az összes élőlény iránt érzett részvétté és szeretetté. Arról a napról álmodoznak, amikor a tudósok és a többi ember együtt tud dolgozni, hogy olyan hellyé alakítsák át a Földet, ahol az emberek békében és harmóniában élnek az állatokkal és a természettel. Az egyszerű, de mégis mély értelmű könyv nemcsak azt a nézőpontunkat változtatja meg, ahogy a bolygón való életünkre tekintünk, hanem rámutat a természet gondnokaiként ránk háruló felelősségünkre, és megmutatja, hogyan éljünk minden életet tiszteletben tartva.

 

Szépség és szenvedés – avagy mit kell tudni az állatkísérletekről?

Amikor megveszed kedvenc samponodat, tusfürdődet vagy körömlakkodat, gondoltál-e már arra, vajon hány ezer állatnak kellett az életét adnia érte? Sajnos a legtöbb általunk ismert és használt kozmetikai és háztartási cikket állatokon kísérletezték ki, leírhatatlan szenvedést okozva nemcsak patkányoknak és egereknek, de igen nagy számban nyulaknak, tengerimalacoknak, hörcsögöknek, kutyáknak, macskáknak, madaraknak, majmoknak, juhoknak, lovaknak és malacoknak egyaránt.
A PETA (People for Ethical Treatment of Animals) felmérése szerint az állatkísérletek 63%-a hadászati célból történik, 31%-át használják fel kozmetikai célokra, és csupán 6%-uk szolgál gyógyászati célokat.

Számtalan állatkísérletes kutatás azonban tudományos szempontból teljességgel hasznavehetetlen, csak az üzleti cél és a személyes nyereségvágy vezérli. Csakugyan szükség van még több kozmetikumra és háztartási termékre? És legfőképpen, szabad-e érezni és szenvedni képes élőlényeket jogaiktól megfosztva, tárgyként kezelni?

RÖVID ISMERTETŐ A KOZMETIKAI CÉLÚ KÍSÉRLETEKRŐL
A laboratóriumokban a kísérleti állatokat hónapokon keresztül szűk ketrecekben tartják, s előfordul, hogy az állat még csak nem is a kísérletek következtében pusztul el, hanem a rossz tartási körülmények miatt. A kísérletek megkezdése előtt az állatokat elnémítják hangszálaik átvágásával. A tesztek nagy részét ? 63%-át - altatás és mindenfajta érzéstelenítés nélkül végzik, 22%-át pedig csak helyi érzéstelenítéssel.
A vegyszereket többféle módon juttatják az állatok szervezetébe. Szájon keresztül kényszeretető cső vagy fecskendő segítségével kerül az állat gyomrába a tesztelendő anyag (púder, hajfesték) a másik megoldás, hogy a táplálékhoz keverik azt. Más esetekben vegyi anyagok gőzeit lélegeztetik be az állatokkal inhalálókamrában vagy lélegeztető készülék segítségével. Bőrtoxicitási vizsgálatokban a csupasz bőrre viszik fel a maró vegyszert, a cél, hogy megállapítsák az elpusztuláshoz szükséges bőrpenetrációt. Nyúl, majom, kutya nemi szervét - mint "jól reagáló" területet - illetve nyers húsukat is kezelik a különböző szerekkel. Albinó nyulak szemébe csöpögtetik pl. a tesztelendő sampont, ezek az állatok ugyanis nem tudják azt kimosni könnyfolyadékukkal (Draize-teszt). Az állatokat a kísérletek során nagyfokú stressz éri, a különböző tesztanyagok hatására pedig görcsök, erős fájdalmak, rohamok, remegés, hányás, a szem, az orr, vagy a nemi szervek vérzései, nehezített légzés, bénulások jelentkeznek. Az állat végül akár több hetes szenvedés után teljesen eltorzulva, rettenetes fájdalmak között leheli ki a lelkét.

VAJON MEGBÍZHATÓAK-E AZ EREDMÉNYEK?
Napjainkban egyre több orvos vonja kétségbe az állatkísérletek megbízhatóságát és szükségességét. Éppen állatkísérletekkel igazolták ugyanis, hogy egy adott anyagra az egerek 6o%-a másképpen reagál, mint a patkányok, holott a két faj biológiailag meglehetősen közel áll egymáshoz. Miután a különböző fajok eléggé eltérő módon "válaszolhatnak" valamely tesztanyagra, igen nehéz bármiféle - az emberre nézve is - helytálló következtetést levonni az eredményekből. Az ember számára hitelesek csakis az emberi szöveteken, sejteken végzett tesztelések lehetnek. Így fordulhat elő, hogy egy emberre pozitív hatású szer tesztelését leállítják, mert az állatkísérletek során az nem vált be, ugyanakkor emberi tesztelésre kerülnek olyan toxikus - azaz mérgező - anyagok, melyek az állatkísérletek során nem mutattak semmiféle káros hatást. Néhány példa a probléma érzékeltetésére: az arzén közismert méreg az emberre nézve, a sün és a juh szervezete viszont immunis rá. A penicillin az állatoknak azonnali halált okozott a kísérletek során, emberek ezreinek az életét mégis a penicillin mentette meg. A történelem egyik súlyos gyógyszerkatasztrófája volt a várandós nőknek adott thalidomide hatóanyagú nyugtató esete (Contergan-tragédia), a "kipróbált" gyógyszer hatására több tízezer gyermek vált nyomorékká. A laboratóriumi állatok nem csak az emberi szervezetet nem képesek modellezni, de még az ugyanolyan fajú, de normál körülmények között élő egészséges, vagy beteg állatokat sem.

ALTERNATÍV MÓDSZEREK
Ma már számos, az állatkísérleteket helyettesítő alternatív módszert ismerünk, melyek valóban szigorú kritériumok szerint ellenőrzött (validált) eredményt adnak, gyorsabbak, lényegesen hatékonyabbak és sok esetben olcsóbbak az állatokon végzett teszteléseknél. Néhány alternatív módszer felsorolása példaként:
- sejt-, szövet- és szervtenyészetek használata állatok helyett
- számítógépes szimulálás (modellezés) és számítógép alkalmazása, mint adatbank
- boncolás és biopszia (mintavétel)
- mikroorganizmus-tenyészet használata
- klinikai és járványügyi tanulmányok végzése embereken
- statisztikák használata stb.

MIT TEHETSZ TE?
Vásárolj állat-és környezetbarát termékeket! Ezek közül sok egyáltalán nem tartalmaz semmilyen állati eredetű anyagot. Nem drágábbak a többinél, sőt számos közülük olcsóbb is és ugyanolyan jó a minőségük. Sajnos a kereskedelmi forgalomban lévő kozmetikumok valamennyi alkotórészét (több, mint 8ooo anyagot) állatokon tesztelték. Ugyanakkor vannak olyan gyártók, amelyek újabb kísérleteket nem támogatnak, csak a már korábban tesztelt és engedélyezett alapanyagokat használják fel termékeikhez. Ezek a kozmetikai gyárak vállalták, hogy nem végeznek, végeztetnek és finanszíroznak állatkísérleteket, illetve nem vásárolnak olyan beszállítóktól, amelyek állatokon tesztelnek.

 

A legismertebb állatokon TESZTELT kozmetikumok: Johnson & Johnson termékek (Clean and Clear, Neutrogena stb.)

L’Oréal U.S.A. (Giorgio Armani, Maybelline, Vichy stb.)

Procter & Gamble (Max Factor, Oral-B, Pantene, Gillette, Tide, Jar mosogatószer stb.)

Unilever (Axe, Dove, Lever Bros., Suave, Sunsilk, Amodent stb.)

Colgate-Palmolive Co.

baba-termékek,

OFF!,

Blend-a-med, Blendax, Blend-a-gum, Blend-a-dent,

Old Spice,

Camay,

Kamill,

Pampers,

Always, Alldays,

Tempo,

Bess,

Oil of Olaz, ,

Head & Shoulders,

Pantene Pro-V,

Vidal Sassoon Wash & Go,

Mennen dezodor,

Speed Stick dezodor,

Secret dezodor

Kleenex,

Cover Girl make up,

Crest fogkrém,

Bounty papírtörlő,

Shamtu,

Wick,

Hugo Boss férfi parfümök és testápolószerek, Laura Biagiotti, Otto Kern, Giorgoi Beverly Hills férfi és női parfümök és testápolószerek,

Clorox, Ultra, Vanish, Ajax, Henkel, Ariel, Lenor, Meister Proper

 

Néhány állatokon NEM TESZTELT kozmetikum – csak a példa kedvéért: Avon termékek, Oriflame termékek, DM termékek, Ilcsi kozmetikumok, Tesco termékek, Tulasi termékek, Nivea

 

Bővebb lista: www.fauna.hu; www.peta.org